Az ülésen többen is hangsúlyozták - különös tekintettel arra, hogy Zentán a magyarság van többségben -, hogy ez a szervezet nem irányul más nemzetek ellen, tevékenysége érdekvédelmi jellegû, s a nemzetiségi viszonyokat és a testvériséget továbbra is ápolnunk kell.

Szloboda János a kezdeményezõ bizottság nevében köszöntötte a résztvevõket. Ismertette az eddig kifejtett tevékenységét, s szólt azokról a jelenségerõl, amelyek - bár a törvények elismerik a nemzeti egyenjogúságot - gátolták a nemzeti, nyelvi jogok gyakorlati megvalósulását. Gondoljunk csak a Nyelvmûvelõ Egyesület legjobban mûködõ helyi szervezeteinek felszámolására, a Magyar Szó Nyelvmûvelõ rovatának megszüntetésére, az adai Szarvas Gábor Nyelvmûvelõ Napoknak a létkörnyezetbõl való kiemelésére. A jogok megadásának legnemesebb, legtisztább szándékát és az érvényesítésük iránti jogos törekvéseket lépten-nyomon a sanda gáncsoskodás, a gyanakvás és a nacionalizmus, sõt az irredentizmus vádja kísérte - mondta egyebek között, majd ezekkel folytatta:

- Felvetõdik a kérdés, hogy most, amikor a totalitárius pártállam pluralista jogállammá alakul át (legalábbis új alkotmánytervezetünk 58. cikkelyének 8. pontja erre enged következtetni) szükség van-e a nemzetiségi alapon történõ szervezõdésre. Az emberi és polgári jogok, valamint a szabadságjogok maradéktalan elismerése nem szavatolja-e az egyéni jogok abszolút érvényesülése által a kollektív jogok érvényesülését is? Véleményünk szerint a nemzetiségi kollektív érdekek és szükségletek érvényesítésére és védelmére irányuló szervezkedés nem válik feleslegessé a jogállamban sem, hiszen, mint láttuk, a nemzetközi egyezmények becikkelyezése, sõt a jogszabályok meghozatala és hatályba lépése sem elégséges garancia a kérdéses jogok érvényesítése során, és egy olyan szervezet létezése, amely éberen õrködik és gondoskodik a kivívott jogok hatékony érvényesítése felett, s ugyanakkor akár egyéneknek, akár csoportoknak segítséget nyújt szóban forgó jogaik csorbítása esetén, minden valószínûség szerint a jövõben sem válik szükségtelenné. Bizonyos tendenciák a nemzetiségi, különösen a nyelvhasználati jogok megnyirbálására máris tapasztalhatók, és szervezetünknek feltétlen célul és feladatul kell maga elé tûznie a velük való szembeszegülést. Annak a veszélye sem hagyható figyelmen kívül, hogy egységre törekvõ jogállam helyett divergens nemzetállamok jönnek létre, amelyek természetüknél fogva a nemzeti különbségek eliminálására törekednének, ezért szervezetünknek az országot összetartó erõket kell támogatnia.

A nemzetiségi jogok legfontosabbika a szabad nyelvhasználat joga. A "nyelvében él a nemzet" régi bölcsessége még fokozottabban érvényes a kisebbségek esetében, mert hiszen számos példáját ismerjük a történelemben annak, hogy egyes nemzetek a nyelvváltás után is megõrizték nemzeti identitásuk tudatát, ám a nemzeti kisebbség nyelvének feladásával szinte automatikusan olvad be a többségi nemzetbe. Nyelvünk tisztaságának megõrzése vitális érdekünk, hiszen az eyén csak anyanyelvének teljes birtokában sajátíthatja el a lehetõ legteljesebb mértékben az alkotómunkához szükséges ismereteket, juthat el szellemi lehetõségeinek a csúcsára, és fejtheti ki képességeit önmaga és embertársai hasznára. Ma már számtalan pszicholingvisztikai kísérlettel nyert bizonyítást az a tény, hogy az alapismereteknek csupán az anyanyelven történõ elsajátítása biztosíthatja a további szellemi és szakmai fejlõdés szilárd alapját.

Anyanyelvünk megõrzésével és ápolásával nem kívánjuk magunkat gettóba zárni, hanem igenis lehetõséget akarunk teremteni gyermekeinknek és önmagunk számára is a további ismeretszerzésre, akár más nyelvek tökéletesebb elsajátítására is. Nyelvünk feladása, alacsony kifejezési szintû és lehetõségû, primitív keveréknyelvvé való degradálása volna az igazi gettósodás, amely nemcsak földrajzilag, hanem szellemileg is beszûkítené mozgási területünket és lehetõségeinket.

Ennek elkerülésére küzdenünk kell az alap- és középfokú anyanyelvû oktatásért, egyetemi szinten pedig az anyanyelvû pedagógusképzésért, a többi karon pedig a nemzetiségi nyelvi lektorátusok létrehozásáért és a nemzetiségi nyelvet/nyelveket (is) beszélõ szakkáderek anyagi ösztönzéséért, elõnyösebb elhelyezkedési lehetõségeinek biztosításáért a nemzetiségi lakosságú területeken. Egy percre sem szabad szem elõl tévesztenünk Bessenyei Györgynek, a magyar felvilágosodás XVIII. századi nagy írójának szavait: "...mert soha a földnek golyóbisán egy nemzet sem tehette addig magáévá a bölcsességet, a méylséget, valameddig a tudományokat a maga anyanyelvébe bé nem húzta. Minden nemzet a maga anyanyelvén lett tudós, de idegenen sohasem."

A VMDK zentai helyi szervezete rövidesen tagtoborzó rendezvényeket szervez. Az érdeklõdõk addig is a IV. (Alvég) helyi közösség épületében jelentkezhetnek, amennyiben alá szándékozzák írni a belépési nyilatkozatot.